Bementem a fürdőszobámba és előkaptam a sminkes táskám. Alapózó, szemöldökformázó, szemhéjtus, szempillaspirál, rúzs és púder. Ezek jók lesznek. Nekiálltam megcsinálni az arcom, hogy buliképes legyen. Kihúztam a szemem és egy vörös rúzst kentem az ajkaimra. Mikor úgy láttam, hogy kész vagyok, a ruháim felé vettem az irányt. Mit vegyek fel? Végül egy kék, testhez álló egyszerű ruhát vettem fel, aminek a háta "hiányzik" és egy kék magassarkút készítettem ki. Miután ezzel is kész voltam, jöhetett a hajam. Azt csak egyszerűen begöndörítettem. Éppen készítettem ki a táskámat, amikor hallottam, hogy üzenetem jött. Egyik Becky-től jött, hogy hozzam magammal Alice-t is. Itt a könnyeim elhomályosították a látásom, így nem tudtam folytatni az olvasását. Vártam tíz másodpercet, majd tovább olvastam. Semmi különös nem volt benne, csak annyi, hogy ott lesz Palmer is. Palmer az a srác, aki nekem általános iskola óta bejön. Csak az a bibi, hogy nem merem megszólítani, és valószínűleg most se fogom. Lényegtelen. A másik üzenet egy reklám volt, miszerint megérkezett a legújabb telefon a boltokba. Akkor először a boltba megyek... a buli megvár. Én szerettem volna az első lenni, aki megveszi. Így is fog történni!
Lementem a bejárati ajtóhoz, kitártam a szárnyaim és felszálltam az égbe. Olyan jó volt, hogy a hideg levegő megcsapta a szárnyaim. Elindultam a boltba, de út közben a levegőben megállított egy srác.
-Bocsi, de megkérdezhetném ennek a csodaszép angyalkának a nevét? - kérdezte.
-Bocsi, de ez az angyalka nem kíváncsi rád.
Azzal kikerültem és tovább mentem. Sajnálatomra követett.
-De engem érdekel az angyalka neve. Kérlek. Az én nevem Lucas
-Ha megmondom békén hagysz? Éppen dolgom van.
-Utána lesz még egy kérdésem és békén is hagylak.
Forgattam a szemem, de beadtam a derekam.
-Elmondom, de nem lesz második kérdés. Az én nevem Gloria.
Azzal tényleg ott hagytam. Szerencsémre nem követett, gondolom feladta. Igazi bájgúnár volt. Utálom az ilyeneket.
Végre odaértem a bolthoz, ezért bementem. Az utam egyenesen a pulthoz vezetett.
-Hello Diana! Megnézhetném a legújabb telefonotokat?
-Szia Glo! Persze hozom - mondta és hátrament a raktárba. Öt telefonnal és öt tablettel tért vissza.
-Van új tablet is?
-Naná! Mind a kettőből van öt árnyalat, de gondolom neked ezek kellenek - elém csúsztatott egy telefont, illetve egy tabletet. Mind a kettő rosegold volt, a kedvenc színem elektromos dolgok terén.
-Igen, igen. Mennyi lesz?
Mondott egy összeget, én kifizettem és mentem is a buliba. Repülés közben kicseréltem a SIM kártyát. Éppen néztem, hogy miket tud ez a csoda telefon, amikor hirtelen megint az a srác termett előttem.
-Merre mész Gloriám?
-Már elnézést, de egy: semmi közöd hozzá, kettő: nem vagyok a te (ezt ki is hangsúlyoztam) Gloriád. Senkié sem vagyok, és, ha megbocsátasz mennék az utamra.
Majd elindultam átrepülve fölötte.
-Azt ugye tudod, hogy ilyen könnyen úgysem rázol le?
-Nem érdekel, csak hagyj békén!
A bulira úgysincs meghívva, tehát nem jöhet be. Ott legalább megszabadulok tőle. Gondoltam. Repültünk tovább szótlanul egészen addig, míg ő meg nem szólalt.
-És, amúgy hova is megyünk?
Először furcsán néztem rá, majd válaszoltam.
-Akarod mondani, hova megyek. Te csak követsz akaratom ellenére.
-Ez nem volt válasz a kérdésemre - mondta, miközben nevetett. Nem is nevetés volt ez, inkább csak kuncogott. Borzasztóan idegesített már.
-Egy barátnőmhöz megyek a bulijára.
-Igen? Micsoda véletlen! Én is buliba megyek - mondta, majd elmosolyodott.
Az út további részében nem szóltunk egy szót se. Mikor már közeledtünk Becky házához, elindultam lefelé. Természetesen Lucas is. Itt már kicsit megijedtem, mert mi van, ha ő is ide jön? Leszálltunk, majd felhívtam a barátnőmet, hogy jöjjön ki a ház elé. Két percet vártunk kint, majd kinyílt az ajtó. Becky lépett ki rajta, és mikor meglátott egymás nyakába borultunk. Rövid időn belül el is engedett, mert Lucas megszólalt.
-Engem nem is veszel észre? Hát micsoda fogadtatás ez kérem szépen?
-Szia, Lucas! - majd őt is megölelte.
-Ti... ti ismeritek egymást? - kérdeztem döbbenten.
-Persze. Meséltem is neked róla. Tudod, ő Lucas - mondta Becky.
-A nevét tudom. Sajnos út közben rámtapadt. Ő lenne az, akivel már egész régóta... - abba kellett hagynom, mert Becky csúnyán nézett rám - ...már egész rég óta ismeritek egymást? Mondhatni óvodás korotok óta?
-Hát akkor tudod ki vagyok? Jaj, de örülök neki! - odajött hozzám, széttárta a karjait, mert gondolom azt várta, hogy majd megölelem. Most egy ölelés mit árthat?
-Jó. Legyen - azzal viszonoztam az ölelését.
-Ha akarod, meg is csókolhatsz - suttogta a fülembe.
-Köszi, de inkább kihagyom.
-Nem adom fel ilyen könnyen, csak, hogy tudd.
Megforgattam a szemem, és próbáltam lehámozni magamról a kezeit, de nem sikerült.
-Elengednél?
-Ja, bocsánat.
Vörös volt az arca, legalábbis úgy láttam. Pár pillanatig még úgy álltunk ott, mint a cövek.
-Akkor gyerekek, ideje bemenni, mert én már fázok - mondta Becky.
-Nem rossz ötlet. Irány befelé!
Mikor bent voltunk az előtérben, annyi kabátot láttam, amennyit még soha. Ezekből ítélve nagyon sokan lesznek bent. Nem is tévedtem. Egy tűt leejteni is lehetetlen feladat volt, nemhogy mozogni. Becky-t magammal húztam a tömegbe, remélve, hogy Lucas nem tud követni minket. Már alig bírtam visszatartani a sírást, de a szobáig muszáj volt.
Végre felértünk, és becsuktuk az ajtót. Belőlem kitörtek a könnyek, Becky meg aggódó arccal odajött hozzám.
-Hívd fel Audrey-t. Most!
Miután letette a telefont, pár pillanat múlva itt is volt.
-Mi a baj? - meglátott, és ő is aggódva nézett rám.
Amíg alább nem hagyott a sírócsörcsöm, nem tudtam egy szót sem szólni. Mikor ez megtörtént belekezdtem a mondandómba.
-Ma, amikor jöttünk haza a vizsgáról, megtámadott minket egy csapat hajléktalan, de mint kiderült nem is azok voltak, hanem Abb... Bukottak. Harcoltam velük, de elkapták Alice-t. Anya mögé osont, de valami zajt csapott, és a pasi észrevette.
Megint előtört belőlem a sírás. Megvárták míg alább hagy, majd folytattam.
-Audrey, Becky... nincs már családom! Nem is lesz soha többé!
Nem tudtak erre mit mondani, csak megöleltek és velem együtt sírtak. Tizennyolc évig voltak barátságba a családommal mind a ketten, így megértettem őket, és ők is engem. Audrey szedte össze magát először.
-Hozok italt - majd kiment. Mi addig Becky-vel megigazítottuk a sminkünket. Eközben Audrey is meghozta az italt, amit gyorsan el is fogyasztottunk. Még nem volt jó a hangulatom, szóval lementünk a buli helyszínére és kértünk még egy pár kört abból, amit ittunk fent. Az ötödik után már kezdtem érezni, hogy javul a kedvem, szóval elindultam táncolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése