-Ügyes voltál! - mondta Jasmine.
Elindult az asztal felé... gondolom követnem kellene. Leültem a nekem kikészített székre, majd idegesen, de türelmesen néztem azt amit csinál. Bevitte az adatokat a gépbe.
-Megkérdezhetném, hogy hány óra?
-Fél egy.
-Köszönöm.
Már három órája bent vagyok ebben az átkozott szobában. Már untam, de nagyon. Nem tudom, hogy csak nekem tartott idáig vagy mindenkinek, de haza akartam menni.
Tizenöt perc múlva (igen számoltam a perceket) végre befejezte a gépelést és odafordult hozzám. Nem hiszem el, hogy ilyen nehéz begépelni három számot. Elém tolta a teszt lapomat, természetesen kijavítva, és mikor ránéztem nem tudtam hogyan reagáljak rá. Volt rajta egy szám. 8/10. Gomdolom kitaláltad mit jelent, de ha nem, akkor most elmagyarázom. Röviden, tömören annyit tesz, hogy nyolc pontot kaptam a tízből.
-És ez most jót jelent? - kérdeztem.
-Viszonylag igen. Persze voltak ennél jobbak is, de nem sok. Legalábbis nálam. A végleges rangsort majd csak később tudod meg, de nálam te vagy a harmadik legjobb.
-Gondolom még sokan lesznek utánam.
-Nem igazán. A következő feladatban, vagyis a közelharcban egész jó pontot értél el. Kimagaslóan a legjobb, ami jó harci tudásról és logikáról árulkodik.
Ennek a hírnek a hallatán nagyon megörültem, hiszen kimagaslóan a legjobb vagyok.
-Erre a feladatra tizenegy pontot kaptál. A lövészeten is jól szerepeltél, de csak második vagy. Itt a bemelegítő lövésre kettő pontot, a sorlövésre kilenc pontot kaptál.
-Az elsőnek hány pontja van?
-Tizennégy. Ő elsőre eltalálta az összes táblát, csak az utolsót nem.
Ezzel lezárta a témát. Azt mondta még, hogy összességében jól szerepeltem. A ranglistában elért helyezésem majd csak egy hét múlva tudom meg.
-Akkor további szép napot neked, Gloria.
-Neked is - azzal feláltam és kimentem a teremből. Odarohantam anyáékhoz. Ekkor már Alice is ott várt engem.
Elindult az asztal felé... gondolom követnem kellene. Leültem a nekem kikészített székre, majd idegesen, de türelmesen néztem azt amit csinál. Bevitte az adatokat a gépbe.
-Megkérdezhetném, hogy hány óra?
-Fél egy.
-Köszönöm.
Már három órája bent vagyok ebben az átkozott szobában. Már untam, de nagyon. Nem tudom, hogy csak nekem tartott idáig vagy mindenkinek, de haza akartam menni.
Tizenöt perc múlva (igen számoltam a perceket) végre befejezte a gépelést és odafordult hozzám. Nem hiszem el, hogy ilyen nehéz begépelni három számot. Elém tolta a teszt lapomat, természetesen kijavítva, és mikor ránéztem nem tudtam hogyan reagáljak rá. Volt rajta egy szám. 8/10. Gomdolom kitaláltad mit jelent, de ha nem, akkor most elmagyarázom. Röviden, tömören annyit tesz, hogy nyolc pontot kaptam a tízből.
-És ez most jót jelent? - kérdeztem.
-Viszonylag igen. Persze voltak ennél jobbak is, de nem sok. Legalábbis nálam. A végleges rangsort majd csak később tudod meg, de nálam te vagy a harmadik legjobb.
-Gondolom még sokan lesznek utánam.
-Nem igazán. A következő feladatban, vagyis a közelharcban egész jó pontot értél el. Kimagaslóan a legjobb, ami jó harci tudásról és logikáról árulkodik.
Ennek a hírnek a hallatán nagyon megörültem, hiszen kimagaslóan a legjobb vagyok.
-Erre a feladatra tizenegy pontot kaptál. A lövészeten is jól szerepeltél, de csak második vagy. Itt a bemelegítő lövésre kettő pontot, a sorlövésre kilenc pontot kaptál.
-Az elsőnek hány pontja van?
-Tizennégy. Ő elsőre eltalálta az összes táblát, csak az utolsót nem.
Ezzel lezárta a témát. Azt mondta még, hogy összességében jól szerepeltem. A ranglistában elért helyezésem majd csak egy hét múlva tudom meg.
-Akkor további szép napot neked, Gloria.
-Neked is - azzal feláltam és kimentem a teremből. Odarohantam anyáékhoz. Ekkor már Alice is ott várt engem.
-Hogy ment? - kérdezte anya.
-Azt mondta Jasmine, hogy nála én vagyok a harmadik legjobb.
-Istenem, de büszke vagyok rátok! - most apa szólalt meg. Miután megvolt a családi ölelkezés, elindultunk haza.
Beszálltam a kocsiba, és Alice-ra néztem.
-Neked hogy ment?
-Az elmélet nagyon jól, a gyakorlat közepesen. Neked? - kérdezett vissza.
-Nekem? Hát... az elmélet egész jó, a gyakorlatok meg nagyon jók.
-Az jó. Akkor gondolom jó helyen leszel.
-Remélem... De te se panaszkodhatsz! Te meg az elméletin leszel nagyon jó helyen!
Az út hátralévő részében nem beszélgettünk. Amikor odaértünk a szegénynegyed határához, egy csapat hajléktalan elállta az utat. Apa rájuk dudált, de nem mentek arrébb.
-Apa, állj meg!
Megállt, én pedig kiszálltam a kocsiból. Odamentem a csapathoz, és szépen megkértem őket, hogy menjenek el az utunkból, mert mennénk tovább. Nem hallgattak rám. Rendben Gloria. Akkor móresre kell őket tanítani. Egy rúgással az egyiket gyomorszájon találtam. Összegörnyedve a földre rogyott. A többiek, nos, ennek láttán arébbmentek. Éppen szálltam volna vissza, amikor egy sikolyt hallottam a hátam mögül. Hogy pontos legyek az autóból.
-Anya segíts! Apa! Gloria! - kiáltozott Alice.
Azonnal rohantam a kocsihoz, de mikor már elég közel értem, az elfogója egy kést nyomott a nyakához.
-Elvágom, ha közelebb jössz, kislány!
-Engedje el vagy nem lesz jó vége!
Nem hatott rá, ám anya nagyon halkan kiszállt az autóból és a férfi háta mögé lopakodott. Tudtam mire készül. Hogy segítsem a tervébe, elvontam a fickó figyelmét.
-Mondja. Magának mi célt szolgál, hogy ártatlan embereket gyilkol? Talán élvezi? Tettünk valamit maga ellen?
Kis habozás után válaszolt.
-Ti gazdagok... undorítóan pazaroljátok az ételt! Annyi erővel nekünk is adományozhatnátok. De nem... És igen, kislány... Élvezem, ha megölhetem az undorító gazdag embereket, mint ti!
Még mondta a magáét, de már nem figyeltem rá, mert anya közbe a háta mögé érkezett. Már éppen nyúlt volna a fegyverért, amikor az egyik csavargó elkiáltotta magát.
-Vigyázz! Ott van mögötted!
A fickó hátranézett és... A következő jeleneteket már lassítva észleltem. Miután a fickó hátrafordult és szembe találta magát anyával elmosolyodott és ezt mondta:
-Én szóltam, hogy ne gyertek közelebb.
Azzal egy mozdulattal elvágta Alice nyakát, majd még eggyel anyáét is. Elindult a kocsi felé, vele együtt én is. Sajnos későn értem oda. Apa is meghalt. A fejem már vörös volt a dühtől. Éreztem. Nem érdekeltek a szabályok, én kinyitottam a négy méter fesztávolságú, krém színű szárnyam, és a fejük fölé emelkedtem. A pasi elejtette a kését döbbenetében, én pedig ezt az alkalmat kihasználva zuhanó repülésben felkaptam a mocskot és olyan magasra repültem vele, amennyire csak tudtam. Mikor elértem a magasságot, megálltam.
-Utolsó kívánság? - suttogtam a fülébe.
-Tegyél le!
-Kérésed számomra parancs - azzal elengedtem. Megvártam míg eléri a földet, de ez nem következett be, mert kitárta a szárnyait ő is, és mielőtt becsapódott volna, felszállt... Egyenesen felém. Nem, nem ez nem lehet... Ő... nem létezhet! Képtelenség! Elindultam felé, farkas szemet nézve vele. A megfelelő pillanatban bukfenceztem egyet, majd jól mellkason találtam, de megfogta a lában. Szerencsére volt egy másik is, és azzal már el is találtam. Gondolkodnom kellett volna, mert mikor eltaláltam húzott magával. Összecsukta a szárnyát, ezzel elérve, hogy zuhanjunk. Egyedül nem bírtam el kettőnket, akárhogy próbálkoztam.
-Ha én meghalok, halsz velem, bogaram! - mondta.
-Nem... vagyok... a... bogarad!
Ekkor a szabadon lévő lábammal először karon, majd miután a másik lábam is kiszabadult fejen rúgtam. Elvesztette az eszméletét, és magatehetetlenül zuhant a föld felé. Csak a puffanást hallottam. Nem bírtam nézni. Leszálltam a kocsinkhoz és odamentem apához.
-Úgy sajnálom... Neked sem lett volna szabad meghalnod. Annyira sajnálom - zokogtam apa vállán. Nem érdekelt, hogy véres volt. Nagyon sok időmbe telt mire sikerült rávennem magam, hogy odamenjek anyáékhoz. Egymáson feküdtek. Mind a hármójuknak egy hatalmas, fültől fülig tátongó vágás volt a nyakán.
-Istenem - hebegtem magamba.
- Hogy én mekkora hülye vagyok! Úgy sajnálom! Nem tudtam mit tenni. Patthelyzetben voltam - magyarázkodtam, csak azt nem tudom miért. Nem volt kinek magyarázkodni. Maximum magamat győzködtem erről. Még könnyes volt a szemem, de fel kellett szállnom, mert hallottam a rendőrök szirénáját. Gyorsan rápillantottam a pasasra, akit lelöktem az égből. Meg kellett győződnöm arról, hogy nem látszanak a szárnyai. Olyan szinten szétesett, hogy azt sem lehet megmondani ki volt. A tarkójára oda volt tetoválva egy jel. Mostmár biztos voltam benne, hogy közéjük tartozik. A pasi egy Abbadon volt.
Az Abbadon egy olyan angyalszervezet, mint a Liga, csak ők a rossz oldalán állnak. Még régen, a háború után száműzték őket az Angyalok Tanácsának tagjai, mert segítették az embereket és fegyverekkel látták el őket. Lényegében bukott angyalok, röviden Bukottak.
Teljes sebességre kapcsolva kilőttem a levegőbe, fel a felhők fölé, ahol Xoria helyezkedik el. Ez lenne az Angyalok világa, mely több városból áll. Én Melodesben lakom. Félek, hogy nem lesz hol laknom, mert, hivatalosan betöltöttem a tizennyolccat ugyan, de nincs munkám. Remélhetőleg jó helyen fogok szerepelni a ranglistán.
Felértem Melodesbe, a házunkhoz. Szép kis ház. Két emelete van plusz a padlás és egy hatalmas kert közepén helyezkedik el. A második szinten vannak a szobáink Alice-al. Bementem és ledőltem az ágyamba és csak sírtam. Megcsörrent a telefonom. Megnéztem ki az, de láttam, hogy csak Becky volt az, a barátnőm. Hangpostára kapcsolt.
-Szia Glo. Csak annyit szeretnék mondani, hogy amint ráérsz gyere el hozzám, mert a vizsga megünneplésére bulit rendezhetek itthon. Szóval, mindenképp gyere el. Puszi!
Gondolom rájöttél, hogy nem fogok elmenni. Nem biztos. Lehet, hogy éppen ez kell nekem. Ránéztem az órára. Negyed négy. Akkor még van időm. Elmegyek arra a bulira!
Még mondta a magáét, de már nem figyeltem rá, mert anya közbe a háta mögé érkezett. Már éppen nyúlt volna a fegyverért, amikor az egyik csavargó elkiáltotta magát.
-Vigyázz! Ott van mögötted!
A fickó hátranézett és... A következő jeleneteket már lassítva észleltem. Miután a fickó hátrafordult és szembe találta magát anyával elmosolyodott és ezt mondta:
-Én szóltam, hogy ne gyertek közelebb.
Azzal egy mozdulattal elvágta Alice nyakát, majd még eggyel anyáét is. Elindult a kocsi felé, vele együtt én is. Sajnos későn értem oda. Apa is meghalt. A fejem már vörös volt a dühtől. Éreztem. Nem érdekeltek a szabályok, én kinyitottam a négy méter fesztávolságú, krém színű szárnyam, és a fejük fölé emelkedtem. A pasi elejtette a kését döbbenetében, én pedig ezt az alkalmat kihasználva zuhanó repülésben felkaptam a mocskot és olyan magasra repültem vele, amennyire csak tudtam. Mikor elértem a magasságot, megálltam.
-Utolsó kívánság? - suttogtam a fülébe.
-Tegyél le!
-Kérésed számomra parancs - azzal elengedtem. Megvártam míg eléri a földet, de ez nem következett be, mert kitárta a szárnyait ő is, és mielőtt becsapódott volna, felszállt... Egyenesen felém. Nem, nem ez nem lehet... Ő... nem létezhet! Képtelenség! Elindultam felé, farkas szemet nézve vele. A megfelelő pillanatban bukfenceztem egyet, majd jól mellkason találtam, de megfogta a lában. Szerencsére volt egy másik is, és azzal már el is találtam. Gondolkodnom kellett volna, mert mikor eltaláltam húzott magával. Összecsukta a szárnyát, ezzel elérve, hogy zuhanjunk. Egyedül nem bírtam el kettőnket, akárhogy próbálkoztam.
-Ha én meghalok, halsz velem, bogaram! - mondta.
-Nem... vagyok... a... bogarad!
Ekkor a szabadon lévő lábammal először karon, majd miután a másik lábam is kiszabadult fejen rúgtam. Elvesztette az eszméletét, és magatehetetlenül zuhant a föld felé. Csak a puffanást hallottam. Nem bírtam nézni. Leszálltam a kocsinkhoz és odamentem apához.
-Úgy sajnálom... Neked sem lett volna szabad meghalnod. Annyira sajnálom - zokogtam apa vállán. Nem érdekelt, hogy véres volt. Nagyon sok időmbe telt mire sikerült rávennem magam, hogy odamenjek anyáékhoz. Egymáson feküdtek. Mind a hármójuknak egy hatalmas, fültől fülig tátongó vágás volt a nyakán.
-Istenem - hebegtem magamba.
- Hogy én mekkora hülye vagyok! Úgy sajnálom! Nem tudtam mit tenni. Patthelyzetben voltam - magyarázkodtam, csak azt nem tudom miért. Nem volt kinek magyarázkodni. Maximum magamat győzködtem erről. Még könnyes volt a szemem, de fel kellett szállnom, mert hallottam a rendőrök szirénáját. Gyorsan rápillantottam a pasasra, akit lelöktem az égből. Meg kellett győződnöm arról, hogy nem látszanak a szárnyai. Olyan szinten szétesett, hogy azt sem lehet megmondani ki volt. A tarkójára oda volt tetoválva egy jel. Mostmár biztos voltam benne, hogy közéjük tartozik. A pasi egy Abbadon volt.
Az Abbadon egy olyan angyalszervezet, mint a Liga, csak ők a rossz oldalán állnak. Még régen, a háború után száműzték őket az Angyalok Tanácsának tagjai, mert segítették az embereket és fegyverekkel látták el őket. Lényegében bukott angyalok, röviden Bukottak.
Teljes sebességre kapcsolva kilőttem a levegőbe, fel a felhők fölé, ahol Xoria helyezkedik el. Ez lenne az Angyalok világa, mely több városból áll. Én Melodesben lakom. Félek, hogy nem lesz hol laknom, mert, hivatalosan betöltöttem a tizennyolccat ugyan, de nincs munkám. Remélhetőleg jó helyen fogok szerepelni a ranglistán.
Felértem Melodesbe, a házunkhoz. Szép kis ház. Két emelete van plusz a padlás és egy hatalmas kert közepén helyezkedik el. A második szinten vannak a szobáink Alice-al. Bementem és ledőltem az ágyamba és csak sírtam. Megcsörrent a telefonom. Megnéztem ki az, de láttam, hogy csak Becky volt az, a barátnőm. Hangpostára kapcsolt.
-Szia Glo. Csak annyit szeretnék mondani, hogy amint ráérsz gyere el hozzám, mert a vizsga megünneplésére bulit rendezhetek itthon. Szóval, mindenképp gyere el. Puszi!
Gondolom rájöttél, hogy nem fogok elmenni. Nem biztos. Lehet, hogy éppen ez kell nekem. Ránéztem az órára. Negyed négy. Akkor még van időm. Elmegyek arra a bulira!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése